De nem önmagában ez okozta a traumát, hanem az, hogy utólag láttam csak: mennyire nem voltam felkészülve. Sem arra, hogy milyen tényezők vezetnek végül császárhoz, sem arra, hogy hogyan lehetett volna ezt megelőzni. 

Hiába olvastam utána, hiába tudtam, mi fog történni, mégis teljesen elveszettnek éreztem magam, amikor élesben történtek a dolgok. 

Utána csak abban voltam biztos, hogy ennek nem így kellene történnie, hogy van valami, amiről a nőknek tudnia kellene, mégsem tudnak.

Amikor másodszor várandós lettem, eldöntöttem, hogy utánajárok. Teljes kutatásba fogtam: a széles körben elfogadott információk mögé akartam nézni, úgyhogy beleástam magam az összes hasznosnak tűnő alternatív anyagba és tanulmányokba, és kerestem az összefüggéseket, kerestem a mintát. 

Minél többet tudtam, annál világosabb lett, hogy a felkészülés legnagyobb része hiányzik a rendszerből. Nem az információ, abból van elég. Hanem az, ami az információ mögött van.

A második szülésemen már sikerrel alkalmaztam az addigra megszerzett tudásom, és  hüvelyi szüléssel, szépen, nyugodtan tudtam a kisbabámat világra hozni. 

A harmadik szülésem pedig már egészen más szint volt. Háborítatlan, természetes, egy olyan élmény, amit azóta is nehéz szavakba önteni. Ez is bizonyította számomra, hogy a szép szülésélmény nem a szerencsén múlik, fel lehet rá készülni.

Ebben segítek azóta is a kismamáknak. Végeztem dúlaképzést, testmunka-alapú szülésfelkészítő képzést, tanultam a szülési fájdalom gyógyszermentes kezeléséről, és a szülésélmény-feldolgozás terén is képeztem magam, hiszen a komplex felkészülés – ahol az elme, a test és a lélek is megfelelő szerephez jut – biztosítja igazán a szülés harmonikus lefolyását.

Dúlaként szüléseket is kísérek, ami egyrészt folyamatosan megerősíti, hogy a felkészítéseim valóban hatékonyak, másrészt valós, élő tapasztalattal rendelkezem arról, hogy mi működik a szülőszobán.